„Vezesd őket, utat ne tévessz,
S magadhoz mindig hű maradj,
Mert élen állsz, és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy!”
„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!”
Ezt a gondolatot egy arab filozófus hagyta ránk. Ez a gondolat röviden összefoglalja mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a tanárt tanárrá, a pedagógust pedagógussá teszik. Ebből is látszik, hogy milyen nehéz mesterség, milyen komoly feladat, milyen életre szóló hivatás az Önök pályája. Nagy dologra, egyesek szerint a legnagyobbra vállalkoznak, amikor tudásra, szívbéli jóságra tanítanak, miközben tudásukat megosztják velünk, és a mindennapokban példaként állnak előttük.
Nincs még egy munka, ahol ennyi a kudarc, hiábavaló erőfeszítés, de ilyen sok siker, ennyi kellemetlen és kellemes meglepetés éri az embert.
Nincs még egy munka, ahol ilyen nagy hatása lehet egy-egy jó – vagy jókor kimondott – szónak, esetleg egy-egy rosszul vagy rosszkor mondott szónak.
Nincs munka, amely ennyi azonnali sikerrel kecsegtet, és nincs egyetlen munka sem, amelynek a valódi hasznát csak évek, esetleg csak évtizedek múlva láthatjuk.
A pedagógusi munkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később ezért aztán akár szárazság idején is képesek termőre fordulni.
Váci Mihály: Első homokra
Osztani magad:- hogy így sokasodjál.
kicsikhez hajolni:- hogy így magasodjál.
hallgatni őket, hogy tudd a világot.
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni- eső a homokra-
sivatagnyi reménytelen dologra.
S ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:
kutakká gyûjt a mély:- soká isznak belőled.
|
