1848. március 15-én a magyar emberek kokárdát tűznek a ruhájukra, és az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Minden
településen megemlékeznek az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő
hőseiről, megkoszorúzzák a 48-as emlékműveket, szobrokat.
A Fornosi Általános Iskolában megrendezett
Nemzeti ünnep
forgatókönyve
Ünnepi beszédet mond Fodor Vali, iskolánk
igazgatóhelyettese.
Magyar himnusz!
Mesélő (Barta Teodóra): 1848 tavaszán
Európa több országában forradalom tört ki. Március 14-én este eljutott Pestre a
bécsi forradalom híre. Ez arra buzdította a magyar fiatalokat, hogy
nyilvánosságra hozzák a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket, és
harcoljanak azok valóra váltásáért.
Mesélő (Kovács Anasztázia): Az akkor még csupán százezer lakosú Pesten a
Pilvax kávéház volt a legnépszerűbb találkozóhelye az egyetemistáknak. 1848 tavaszán itt gyülekezett az a forradalmi hangulatú csoport is,
akiket már akkor is márciusi ifjaknak neveztek. Március 15-én a Pilvax Kör
tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták,
hogy maguk vívják ki a sajtószabadságot. Addig ugyanis csak a bécsi udvar
jóváhagyásával jelenhetett meg bármilyen magyar nyelvű írás.
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger - Bodnár Barbara
Föltámadott
a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Mesélő: Reggel fél 9 tájban egy csoport
fiatalember lépett ki a Pilvax Kávéházból és indult sietősen, rendezetlen
menetben a közeli egyetem felé. Arcukba havas esőt vert a szél. Hányan voltak?
Negyvenen? Nyolcvanan? Nem tudjuk pontosan. Annyi biztos, hogy kevesen.
Elenyésző szám a százezres városban.
Németi Fruszina: Lucskos utcán
gyalogolt a kis csoport; kitért útjukból targonca, lovas szekér. Nem kiabáltak,
nem énekeltek, még ütemre sem léptek. Mégis, amerre elhaladtak, kinyíltak az
ablakok. A boltosok az üzletajtóból mutogattak rájuk, a járókelők ámulva álltak
meg. Itt is, ott is lelépett valaki a járdáról, és csatlakozott a menethez.
Elöl nyurga, barna arcú fiatalember haladt, szigorú, elszánt tekintettel,
Petőfi.
Király Réka: Mentek, hogy maguk mellé
vegyék az egyetemistákat, talpra állítsák a pesti nép ezreit - kiverekedjék a
magyar szabadságot, vagy meghaljanak érte.
Petőfi Sándor: Kemény szél fúj (részlet) Puskás Bernadett
Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik
Tűzben állunk már tetőtől talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned?
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard.
Dal: Kossuth nóta.
Kossuth
Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha még egyszer, azt üzeni,
Mindnyájunknak
el kell menni,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!!
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára!!
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!!
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!!
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három,
lesz
helyette harminchárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!!
Mesélő: Az egyetemek fiataljai mind
csatlakoztak a menethez. Landerer és Heckenast nyomdájához már közel kétezren
érkeztek, hogy cenzúra nélkül nyomtassák ki a magyar nép követeléseit, az
Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő
költeményét, A Nemzeti dalt.
Nemzeti dal (Nagy Dávid)
Talpra
magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok
voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai
bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb
a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A
magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol
sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Mesélő: Landerer nyomdája előtt már
valamennyi írótársunkat mind együtt találtuk, itt csatlakoztak hozzánk a
Nemzeti Színház tagjai is. A nyomtató gépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a
második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy, ha a merénylet
szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai
személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad sajtónak legelső
terméke.
(A szereplők felváltva mondják a
pontokat.)
Mit kíván a MAGYAR NEMZET?
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereget.
6. Közös teherviselést, képviseletet egyenlőség alapján.
7. Az úrbéri viszonyok megszüntetését.
8. Esküdtszéket.
9. Nemzeti Bankot.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék
külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státuszfoglyok bocsáttassanak szabadon.
12. Unio, vagyis Erdélynek Magyarországgal való egyesítése.
Dal: Ungnak és Tiszának
Ungnak
és Tiszának sebes a járása
Mint konok szívünknek szilaj lobogása
Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának
Arcunkra rótt jele ősi kopjafának.
Vereckénél susog rengeteg nagy erdő
Lovasoknak árnya az egekig felnő
Az egekig felnő sűrű sötét felhő,
Eleink porából támad bíbor eső.
Munkács szép várának kövei peregnek,
Zrínyi Ilonának könnyűi erednek.
Könnyűi erednek, sárral keverednek,
Valahol titokban zászlókat temetnek.
Csillaglátó táltos forrósítsd a vérem,
Ne hagyd elszunnyadni, acélozd meg hitem.
Acélozd meg hitem, én egyetlen kincsem,
Amit nem vehet el semmiféle Isten.
Ungnak és Tiszának örök a járása,
Mint konok szívünknek szilaj lobogása,
Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának
Őrzői vagyunk még ezeréves lángnak.
Mesélő: Hamarosan teljesült a Budára
özönlő tömeg kívánsága. Táncsics börtönének ajtaja megnyílt. A nép
diadalmenetben hozta Táncsics Mihályt a szegényparasztság érdekeinek
képviselőjét.
Petőfi Sándor: A szabadsághoz (részlet) Nuszer Georgina
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kísértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.
Mesélő: Este díszelőadásra hívták az érdeklődőket,
a Nemzeti Színházba, ahol Katona József Bánk bán című darabját adták elő a
színészek és elszavalták a Szózatot.
Szózat (Gelbics Nelli)
Hazádnak
rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Mesélő: Kedves
közönség! Fogadják szeretettel iskolánk „Rozmaring„ tánccsoportjától a Szatmári
csárdást!
Mesélő: Végezetül közösen énekeljük el a
Szózatot!
Köszönjük kedves figyelmüket, viszontlátásra!
